Mi lehet a mélyben?

Egy beszélgetésben egy ismerősöm meglepetését fejezte ki, mert egy kolléganője, akit „felülről” nyomtak be, nagyon rátermettnek bizonyult. Kellemes csalódás volt. Nem gondoltam volna róla, hogy ilyen ügyes lesz. Mondtam neki, hogy attól, hogy valaki „csókos”, még lehet tehetséges. A „nem nagyobb, mint kettő” nem jelenti azt, hogy kisebb. De hát az a tapasztalat, hogy azért kell valakit benyomni, mert sehol sem felelt meg…Na igen…régen így volt. Ma azonban már azok is munkanélküliek, akik tudnának és akarnának is dolgozni…

                       Hitelesség, őszinteség…nem olyan egyszerű dolgok ezek. Ha te, kedves olvasó, minden pillanatban biztosan tudod, hogy mit érzel és miért, akkor mérhetetlenül szerencsés vagy. És valószínűleg boldog is. Ha nem vagy boldog, mégis azt mondod, hogy ismered az érzéseidet, akkor gyanakodj, mert valami nem kóser. Ha úgy érzed, hiányzik az életedből valami…ha indokolatlanul feszült vagy…nem tudsz aludni…nincs kedved semmihez…csak nézed a tv-t, de nem követed igazán a filmet…csak úgy nézel ki a fejedből. Ha olyan dolgok bosszantanak, ami egyébként nem érint téged hátrányosan…minden apróságért kiakadsz…

            Már írtam a pozitív gondolkodásról. Talán tényleg tudunk teremteni a gondolkodásunkkal. A pozitívval pozitív dolgot, a negatívval negatívat. Illetve ez nem igaz. Mert igazából nem a gondolatainkkal teremtünk, hanem az érzéseinkkel. Az a gondolat lesz a teremtő, ami erősebb érzelemből fakad. Ám az nem megoldás, hogy úgy teszünk, mintha jól éreznénk magunkat. Sokan azt állítják, csak úgy kell tenni, és olyanná válunk. Ám ez csak azt jelenti, hogy előbb utóbb mi magunk is elhisszük, hogy minden happy. A mélyben ott marad a valóság, s erősebb lesz, mint valaha. Mert a valós érzéseid és igényeid olyanok, mint a gyerekek: ha nem veszed őket figyelembe, annál erőszakosabban, esetleg ravaszabbul provokálnak. Nem úgy lehet ártalmatlanná tenni őket, hogy letagadjuk a létüket, hanem hogy kifejezzük, és elfogadjuk őket. A kifejezés nem azt jelenti, hogy törünk-zúzunk, hanem, hogy kimondjuk. S a szónak varázsereje van. Nem véletlenül született a káromkodás műfaja. Feszültségcsökkentő.

Az ember tragédiájában sem ismerte el az Úr Lucifer hatalmát. Kihagyta őt a „Buliból”… meg is szívtuk rendesen…

Volt egy ismerősöm, aki mindent megtett, hogy pozitív gondolatai és érzései legyenek. Legalábbis azt állította. Nem értette, hogy miért inkább negatív dolgok érik őt, mint pozitívak. Úgy tűnik, mintha inkább az ellenkezője valósulna meg! Mintha egyre intenzívebben a rosszat vonzanám be!  Szegényre tényleg eléggé rájárt a rúd. Aztán meg is történt vele a legrosszabb.Nem is részletezem.

Valami hasonlót én is tapasztaltam, amikor ezzel próbálkoztam. Minél intenzívebben igyekeztem, annál több rossz történt velem. Akkor még nem tudtam annyit a lélektanból, mint most, csak sejtettem, hogy valami megbújik a háttérben, és megsejtettem, hogy az önbecsapásról lehet szó. Így abbahagytam a „pozitív gondolkodást”, és inkább nyomozói tevékenységbe kezdtem ezen a téren. Még nincs meg a gyilkos.