Határkérdés

Hallgattam egy előadást Káin és a Jóisten beszélgetéséről az után a bizonyos gyilkosság után. Káin azt mondta Istennek, aki haragra gerjedt ellene, hogy: Te teremtettél ilyenné. Milyen alapon kéred ezt éppen tőlem számon? Miért teremtettél gyilkosnak?...Ezt az Úr nem szívesen, de végül belátta.

Tovább is van, ami érdekes volt nekem, de ezen az okfejtésen elgondolkodtam. Mert ahogy írtam is róla régebben, én azt látom, hogy a biblia inkább az emberről szól,…a (Szent?) Lélek-tanáról,… mint Istenről. Ez az érvelés pedig megint csak ezt támasztja alá. Nem szól-e ez másról, mint arról a nagy kérdésről, hogy életünk alakulásáért meddig felelősek a szüleink, és honnantól kezdve mi.?

Mert a szüleink teremtettek, az ő génjeik és nevelésük minősége együttesen formált minket ilyenné, s mert ilyenek lettünk, azért viselkedünk úgy, ahogy viselkedünk, s ennek a következménye az életünk folyása. Vagyis az életünk olyan, amilyenné a szüleink tették…rajtunk keresztül.

Más szóval a hatástanulmány. Az ő viselkedésük, hozzáállásuk és szeretetük az irányunkban milyen hatással volt a személyiségfejlődésünkre? S ha a gyermek rájön, hogy hol a hiba, meg tudja-e változtatni önmagát? Hogy a fiatalok is megértsék: Át lehet-e programozni egy operációs rendszert egy másikká? Mondjuk egy Linux-ot Windows-á. Működés közben…természetesen, hiszen közben az élet nem állhat meg: élni, dolgozni, dönteni, cselekedni kell. Nem lehet letörölni, mint egy gép esetében, és egy új rendszert feltenni. Egy embernek az „operációs rendszere” folyamatosan kell, hogy működjön. Ráadásul önmagát kell átformálnia. Lehetséges-e meggyógyulni és csoda-e, hogy oly sokan haragszanak a szüleikre?...és magukra. Melyik jogos?

Ám azt se felejtsük el, hogy a szüleink sem feltétlenül tehetnek erről, hiszen ők is voltak gyerekek…az ő szüleik is…és így tovább. Ki lehet-e törni az ördögi körből?

Nem beszélve az olyan lelki sérülésekről, amikről senki nem tehet. Mondjuk, meghal az anya, és a gyermek árván nő fel. Ez háborúban tömegesen fordul elő, de sajnos békeidőben is megesik.

Ily módon ha nehezen is, de megbékélhetünk az ősökkel, ám a felelősségük alól mégsem menthetjük fel őket…,mint ahogy magunkat sem a gyerekeink felé.

Vagyis Káin és Isten párbeszéde nekem a gyerek és a szülő kapcsolatáról szól. Csak átvittem az értelmet.

A Káin bélyeg mégis azt jelenti, hogy a büntetés joga Istené (a szülőé), és senki másé. Ám Isten mégsem büntet, mert belátja saját felelősségét. És ami fontos, hogy ezt meg is beszélik. Persze Isten az Isten, az ember pedig ember.