Az utóbbi időben Isten sokat tűnődött azon, vajon létezik-e az Ember. Naphosszat járt fel-alá a Mennyben, s töprengett. Elméjében, mely végtelenül tág, záporoztak a kérdések. S ha létezik, hogy néz ki? És ki ő egyáltalán? Tudja-e, hogy Én vagyok? S szeret-e engem? Tényleg olyan intelligens és jóságos? Az Emberség, mint jelző az ő végtelen szeretetét és kíméletét jelenti? Van-e terve, vagy csak úgy él, amerre viszi a szél?
Éjszakákon át csak forgolódott, s nem jött álom a szemére. Néha, a Menny éjszakai csendjén át mintha halk hangokat hallott volna. Hangokat, melyekből tisztán kivehető az ő neve. Olyankor felült, s erősen figyelt, még a szemét is becsukta, hogy csak a hangokra tudjon koncentrálni. Honnan jönnek? S hozzá beszélnek? Ilyenkor biztos volt benne, hogy az Ember létezik. Ám nappal, amikor a Menny minden zeg-zugát bejárta, kételkedni kezdett. Mióta Én vagyok, itt a Mennyben nem láttam színét sem semmiféle Embernek. Nap mint nap jönnek új lakók ide, különböző kinézetű és intelligenciájú lények, de egyik sem az Ember. Hát ha mégis létezik, akkor hol?
Nemrég, úgy kétezer éve elküldte a fiát Jézust egy Ember-kereső expedícióra. Állítólag sikerült is kapcsolatba lépnie az Emberrel egy nagyon rövid ideig, ám mégis… elég meggyötörten tért vissza. Isten elgondolkodva nézte Jézust, aki éppen egy domb tetején ült egy fa tövében s beszélgetett egy újonnan a Mennybe érkező négylábú lénnyel. Persze egy dolog hinni valakinek, és egészen más dolog meg is tapasztalni...
Jézus szerint az Ember a Föld bolygón van. Istennek derengett valami…Hát persze! Gyermekkoromban jártam a Földön. Ám akkor nem volt ott semmi élet. Csak rengeteg víz és föld. Sár és agyag.
Jól érezte magát ott. Sok-sok figurát gyúrt agyagból, szabadjára engedte a fantáziáját s elmélyülten alkotott. Örömét lelte benne, mint afféle gyerek.
Az egyik figurából lett volna az Ember? Életre kelt volna? S nem csak, hogy életre kelt, de még értelmes lény is vált belőle? Áh, ez nem lehet!…hacsak!... Hacsak nem szállta meg őt a Szentlélek. Tekintetével megállapodott a Szentlelken, aki éppen a széllel kergetőzött. Meg kellene kérdeznem, járt-e a Földön. Bár ennek nincs sok értelme. Ez megint csak egy másodkézből kapott információ lenne…Nekem magamnak kell utánajárnom. Miért? Azért, mert…Jézus hisz az Emberben. Még ezek után is.
Igen…azt hiszem én is lemegyek a Földre. Látnom kell, tényleg létezik-e a jóságos és intelligens Ember…akiben érdemes hinni…és bízni…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.