...meggondolatlan, idétlen. Ez a két jelző még az előző bejegyzéshez tartozik...
Munkahelyemen elmeséltem…holott nem mese…, hogy nálunk otthon, kóbor áramok kószálnak a vezetékekben, figyelmen kívül hagyva, hogy fel van-e kapcsolva a villany, vagy nincs. Sőt. Vihar idején előfordul, hogy a régi kapucsengő ismeretlen dallamra fakad…illetve ez a hang leginkább egy sziréna hangjára hasonlít, pedig nincs hálózatra és semmilyen áramforrásra kötve. Egy kolléganőm megjegyezte:- Képzeld el, hogy milyen hosszú ideig tudnátok otthon világítani, ha be tudnád fogni a villámot! – Ha be tudnám fogni? Életem végéig,…
Ez a bejegyzés vegyes felvágott lesz. Érdekes, hogy a TAO című írásomat senki sem olvassa…
Gondolkodtam ezen a korrupciós témán…, szóval az általában jelenlevő problémákon. Amíg nem ismerik el, hogy létezik, addig a helyzet csak romlani fog. Persze, miről is beszélek, hiszen nálunk nincs is korrupció!
Ezt mindenki tudja, aki az önismeret útjára lépett és ért már el eredményeket.
Ugyanis az EGO védekezik a leleplezés ellen. Különböző praktikákat talál ki, pl. ködösít. Pl. tagad és a kivetít. Kivetíti a saját hibáit a másikra, és elhiteti az ÉN-nel, hogy a másik a hunyó. Nem én kiabáltam, hanem te. Nem én hazudok, hanem te. Nem én hibáztatok másokat, hanem te…Nem én vagyok lusta, hanem te…és így tovább. Nem én kezdtem, hanem te!
A kivetítés esetében a probléma tehát azért sem szűnik meg, mert nem a valódi bűnöst iktatjuk ki. Aki nem hibázott, az nem is tudja ezt abbahagyni…hiszen nem tette…Hogyan is hagyná abba?
Na jó. Ennyit erről dióhéjban.
A minap ülök a kórház regisztrációjánál. Előttem az asztal másik oldalán egy 50-es egészségügyi alkalmazott. Lenőtt haj, megereszkedett arc, előnytelenül festett szemöldök. Barátságosan cseveg, de szeme hűvösen fürkészve lesi arcomon viselkedésének hatását. Enyhe leereszkedést érzek hangjában, kimért, színpadias mozdulataiban, merev tartásában. Az Angry Birds-ről van szó és a Star Wars-ról.
- Az unokahúgom, pedig kislány, odavan az Angry Birds-ekért. Megvan neki az egész sorozat…Tudja…a Tesco-ban pontokat lehet rá gyűjteni. .– Néz rám magyarázólag. Nevetés feszegeti a szám szélét. Visszanyomom. - …és a szomszédom öt éves kisfia is megőrül értük. Képzelje, nem csak ezekért a vackokért, hanem a filmért is. Tudja, a Star Wars-ért. Hát milyen anyja van neki? Milyen nevelést kap ez a gyerek? Szégyen gyalázat! Még csak öt éves…Hát nem elképesztő? – Deee, de…
Közben elvégezte a papírmunka ráeső részét, s leereszkedő jóindulattal, kérés nélkül igazít el, merre menjek. Merre rövidebb. Elköszönök, s engedelmesen követem a felvázolt útvonalat. A szemem sarkából látom, hogy utánam néz, jó felé megyek-e. Intek neki, s közben az jut eszembe: Mi lett volna, ha valaki éppen akkor keres telefonon, s felcsendülne a táskámban R2D2 gépi csicsergése. S én előhalászom a telefonomat, ami fehér, mint R2, és beleszólok. – Szia Chewi! Kicsit később jó? …negyvenhat évesen.
Az ERŐ legyen mindenkivel!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.