Büszkék vagyunk arra, hogy lovas nép vagyunk, mégsem tudunk lovagolni. Hol a ló egyik oldalán vagyunk, hol pedig átesünk a túlsó oldalára. Kevés embert láttam, aki fel tud ülni rá, és még lovagol is rajta.
A mesék világában élünk, a tisztán jó és tisztán rossz oldalban hiszünk, és ezt az illúziót nem igazán akarjuk feladni. A legkisebb királyfit szeretjük és drukkolunk neki, de nem szívesen fogadjuk el, hogy turkálja az orrát, lenézi az alattvalóit és mindenért a testvéreit hibáztatja… A gonosz mostoháról pedig nem akarjuk tudni, hogy anyagilag segíti a szegény gyerekek oktatását, felkarolja a tehetségeseket…hogy nem is annyira gonosz…
Ha a tündérről kiderül, hogy ellopta a királylány ékszereit, hirtelen csalódásunkban azt sem fogjuk elhinni róla, hogy megmentette a szegény legény életét. Onnantól kezdve ő lesz a gonosz tündér. A sárkány, aki felfalt huszonháromezer szüzet, majd az égő házból kimentette az embereket (Nem azért, hogy felfalja őket!), hirtelen jóságossá válik, és elfelejtjük a leányokat… Hát szegényke éhes volt.
Mikor vesszük észre, hogy emberek vagyunk? Én is és mások is. Teszünk jót és rosszat, döntünk helyesen és helytelenül. Kivétel nélkül mindenki. Mikor kezeljük helyén a dolgokat? Mikor fogadjuk el a valóságot? Egyáltalán, mikor látjuk meg?
Nem mindig a jó győz. Helyesen így hangzik: Nem mindig a jó veszít!, és: Nem mindig a rossz győz!.
Mit jelent az ember? Hogy működik a világ? Úgy, ahogy a mesékben?
Tavaly segítettem egy fiatalnak az irodalomban. Középiskolás. Ibsen: "A Vadkacsa" című művéről beszélgettünk. Kérdeztem tőle - mert természetesen nem olvasta el a drámát -, hogy mit gondol, mi lett a vége. Kivel mi történt? Ki halt meg a végén? Nem találta el. Hát nem a jónak kell győznie? Kérdezte csodálkozva. Mi az, hogy a rosszak élete jóra fordul, a jók pedig meghalnak, tragédia történik velük…? Hát az nem történhet meg!
Ez a fiatal amúgy egy okos, éles eszű gyerek. Mégis ezt kérdezte. A mesét persze kineveti. Gyerekeknek való, ugyan már! Miről beszélsz? Miközben a fantasztikus filmek, amiket szeret és néz, sőt szinte minden film ugyanúgy a mese illúzióját erősíti benne. Valahol evidenciává válik, hogy a jónak győznie kell.
Egy kis kitérő. Erre visz az eszem. Vagy talán nem is kitérő...: Nem tudom, hogy milyen a mai irodalom oktatás. Láttam néhány könyvesboltban, interneten, hogy a kötelező olvasmányok rövid összefoglalóját árulják. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy elfogadottnak tekinthető, ha a könyveket nem olvassák el. Úgy tűnik, nincs is igazán megkövetelve. Rosszul fogalmazok. Nincs igazán megszerettetve. Az irodalom az életre nevel. Emberekről szól, olyanokról, mint mi. Az érzéseinkről. Rólunk. Ahogy gondolkodunk, ami az igazi életben körülvesz bennünket. Ahogy a történelem az élet tanítómestere, úgy az irodalom is, mert mind a kettő az emberről szól. Arról, hogyan működünk. Nem egy másik bolygó világáról, aminek semmi köze hozzánk és ezért nem is tanulságos számunkra. Mert ha így lenne, akkor tényleg teljesen felesleges lenne. Akkor valóban elég lenne a rövid összefoglaló. Azok a fiatalok, akiket ismerek - van egy-kettő -, nem olvassák el a kötelezőket. Általában csak beleolvasnak és a tankönyvben lévő elemzését tanulják meg. Legtöbbször órán és feleléskor ki sem derül, hogy végig sem olvasta. Amit látok, hogy rengeteg könyv van, rengeteg anyag, és gondolkodni? Hát arra jut a legkevesebb idő.
Ha nem olvastatjuk el a könyveket, még az élvezettől, a saját élménytől is megfosztjuk az ifjúságot. Elemezni olvasás nélkül, úszni tanulni a parton, Tamagocsit nevelni, virtuális állatokat tartani…Így nem lesz önismeret. Ön és világ ismeret…vagy inkább tapasztalat?
Én ha egy könyvről nem elmélkedem, nem ízlelgetem egy kicsit, nem hagyom, hogy hasson, hanem rögtön tovább ugrom a következőre, akkor nem sok marad meg belőle. Mert a tanuláshoz, a tapasztalatszerzéshez a gondolkodás és az ezzel töltött megfelelő idő nélkülözhetetlen. Persze vannak zsenik. De az iskolába nem csak zsenik járnak.
Úgy érzem, ez így nincs jól...valahogy elkerülte a kocsi a lovat...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.