Álarc nélkül...

Sárkányeregetés

2014/10/13. - írta: Analysses

Hogyan lehet véletlenül csokoládét vásárolni? Elmondom. Pénteken hívott egy barátnőm. Már régen nem beszéltünk, és nagyon örültem a hívásnak. Mivel várhatóan megint pár hétig nem fog rá(m)érni, ezért hosszabban beszéltünk. Én közben bementem egy áruházba, és telefoncsevej közben igyekeztem nem elfelejteni, hogy mit is kell vennem. Amikor már minden a kosárban volt, amivel meg voltam bízva, még egy ideig csámborogtam a polcok között, de leginkább a robotpilótám vezetett, mert inkább a beszélgetésre figyeltem. Majd elindultam a pénztáros felé, kipakoltam a futószalagra, és meglepve láttam, hogy benne van a kosárban egy tábla csoki. Ki rakta bele?! Fortyantam fel azonnal, természetesen gondolkodás helyett… Aztán…valami rémlett…mintha tényleg kotorásztam volna a csokik közt…és én voltam…vagy mondhatnám, hogy nem én voltam, hanem a komplexusom…de nagyon megsajnáltam szegényt, így hát megvettem neki a csokit...aminek én is borzasztóan örültem…

            Néha szoktam tévét nézni, és néha politikai riportokat, beszélgetéseket is el-elcsípek, bár utóbbiakat ritkán hallgatom végig, mert nem akarom idegesíteni magam. Pontosabban: nem akarom, hogy idegesítsenek mások…Elég bajom van…általában magammal…nincs szükségem további stresszesítő tényezőkre. Elemző műsorokat szakértők részvételével szívesebben hallgatok.

 Szóval, a riportokban mostanában két dolgot figyelek. Van-e valami, amire a riportalany azt mondja: „Nem tudom.”, vagy például: „Itt követtem el a hibát…”.És ha ez megtörténik, akkor kezdem komolyan venni az illetőt. Kivéve, ha mindenre ezt mondja

 Mert sokat foglalkoztat, hogy hogyan is kellene őszintének lenni, és miből láthatjuk, vagy valószínűsíthetjük, hogy ez vagy az az ember az. Ehhez kapcsolódik persze az a kérdés is, hogy milyen következményekkel jár a folyamatos félrevezetés. Akár intézményi szinten… És általában a hazugság természetrajza…Nem akarok erről hosszan írni, így is tabut-feszegetek. Illetve ez nem igaz. – Na lám, máris hazudok… - Igenis hosszan akarok erről beszélni. Nahát. De nem egyszerre, inkább csak gondolat-futamokat eregetnék, úgyis, mint egy sárkányt. És mivel írok, hát papírból… Remélem, jó szelem lesz!

            Elsőnek mondjuk egy gondolat.: Egy problémát nem lehet megoldani, ha nem vagyunk őszinték a helyzettel kapcsolatban. Őszinték magunkkal, és másokkal. Ha nem az őszinteség jegyében állunk a problémához, rossz megoldást fogunk választani. Sőt. A probléma elemzésénél fel sem fog merülni a jó, mert a kiindulási alap hamis. Nem a valóság. Így a választott megoldás nem hogy nem segít, hanem inkább elmérgesíti a helyzetet.

            Úgy kellene látnunk a világot és a történteket, ahogy van. Különben nem tudunk tenni semmit, hogy jobb legyen. És ha jobb nem lesz, akkor rosszabb lesz. Ugyanolyan nem marad. Mert mindig megyünk valahova. Senki nem tudja megtenni, hogy nem lép.

   

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gondo-lo.blog.hu/api/trackback/id/6788647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása