Az előző bejegyzés megfogalmazása hagy némi kívánnivalót maga után. Magam után.
Először ki akartam javítani, de aztán…hát nem ilyen az élet? Egyszer jól sikerül, egyszer meg nem. Minél többet próbálkozom, annál kevesebbszer nem… Ebben pl. hiszek.
Miben hiszek még?
Hiszem, hogy a tudomány és a vallás egyszer összetalálkozik, és kiderül, hogy egész idáig ugyanarról beszéltek. Nem is hiszem, hanem meg vagyok győződve róla. Ne kérdezze meg senki, hogy miért. Mert fogalmam sincs. Ilyenformán nem létezik az a fogalom, hogy természetfeletti. Mert ha a természet az, ami körülöttünk van, a világ, az univerzum…tehát minden, akkor nem lehet semmi felette. Csak olyan, amit még nem ismerünk. Sok olyan tudományos eredmény született, mint például kvantum fizika eredményei (maga a léte is…), Higgs-bozon, görbülő tér, de maga a fekete lyuk is… Amikor először hallottam ezekről, olyan érzés fogott el, mint elfogott volna, ha szembetalálkozom pl. egy kísértettel. Lenyűgöző és legalább annyira hihetetlen.
Hiszek abban, hogy az emberi agy sokkal többre képes, mint amit gondolunk róla. SOKKAL. Kibontakozását nagyrészt a lelki problémák, pszichés zavarok akadályozzák leginkább. Na meg persze az, hogy nem tudjuk, hogyan működik agyunk, hogyan tudjuk legjobban támogatni munkáját, legyen az tanulás, vagy probléma megoldás. Persze vannak korlátai is, főleg, ha nem úgy irányítjuk, ahogy működik.
Hiszem, hogy ha nekünk van lelkünk, akkor az állatoknak és a növényeknek is van. Erről talán elég is ennyi…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.