Sokan gondolják magukról, hogy őszinték.
Mi a helyzet pl. akkor, ha azt mondom valakinek? :
Hülye vagy!... Lusta disznó… Teszed-veszed magát…nagyképűsködsz…szemtelen vagy,…nagyon nagy az arcod, radírozzá má le belőle!…Nem tudsz köszönni? Bunkó. Asszed tevagyitta naggyokoss?... Mi van?...Mi van?...Mi van?...
Ebben az esetben, én azt gondolom magamról:
- Jól megmondtam neki. Én aztán egyenes vagyok. És bátor…Belemondtam egyenesen a szemébe az igazat. Én csak őszinte voltam. Az igazat akarta hallani, nem?
Mások a következő információkat fogják megtudni rólam:
- Azt hiszi, hogy neki mindig igaza van…
- Azt hiszi, hogy joga van ítélkezni a másik felett…
- Haragszik arra az emberre, vagy csak bosszantja valamiért, vagy valami miatt nem tetszik neki, amit csinál…
Milyen információkat lehet megtudni a lehülyézett emberről?
- Semmit.
Azaz, ha én minősítem a másik személyét, és nem konkrét dolgokról beszélek, hanem a személyére vonatkozóan teszek sértő megjegyzéseket, un. címkét ragasztok rá, olyan messze vagyok az őszinteségtől, mint az emberiség a túléléstől…
Miért? Azért, mert:
- Én nem ismerhetem ahhoz eléggé a másik embert, hogy megítélhessem. Sem a körülményeit nem ismerhetem, sem az érzéseit, gyermekkorát… Nincs olyan, hogy mindent tudunk egymásról még akkor sem, ha együtt élünk.
- Nem létezik olyan, hogy valaki hülye, vagy lusta, vagy szemtelen. Olyan van, hogy valaki hülyén viselkedik adott helyzetekben, de biztos, hogy nem viselkedik mindig hülyén. Ezért nem lehet hülye. Az ember nem egyenlő az adott helyzetben produkált viselkedésével. A lustaságról ugyanezt lehet mondani. Ha az illető megtalálja a célját, amiért úgy gondolja, hogy érdemes lesz tenni, akkor cselekedni fog. Azt gondolom, hogy a lustaság forrása egészen más, mint amit az emberek gondolnak. Köze van a depresszióhoz, a függőséghez, az autonómia hiányához…az akarathoz a legkevéssé.
- Az, hogy pontosan mit jelent a hülye, lusta, a bunkó és efféle „szakkifejezések”, az meglehetősen szubjektív. Nem konkrét tettekhez van kötve, hanem ahhoz, hogy nekem tetszik-e ez az ember, vagy nem. Éppen haragszom rá, vagy nem. Amit tesz, az engem idegesít, vagy nem. Ugyanazért „őszintén” lehülyézem a szomszédomat, amiért a barátomon csak nevetek.
Akkor mi is az Őszinte igazság, ahogy szokták volt helytelenül mondani? Az őszinteség nem a másikról szól, hanem rólam.
Mit érzek, mit gondolok. De a gondolataim és a véleményem nem biztos, hogy megegyezik a valósággal. Csak egy szubjektív ön-alkotás, ami belőlem jön.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.