Nem jelentkeztem sokáig, mert igazi állást találtam. Igazi fizetéssel. Ezen a héten van a „szoktatási” időszak. Én hozzájuk, ők hozzám, a munka pedig szintén hozzám…vagy valami hasonló. Még nem tudják szegények mit vállaltak, és én sem. Tegnap egy szoftverrel ismerkedtem, adatrögzítés címszó alatt. Rögtön az első rögzítésnél olyan feladatot adtam a gépnek, amin erősen elgondolkodott, majd lefagyott. Aztán egymáshoz szoktunk. Ez elég gyorsan ment, lévén a számítógép és én jóban szoktunk lenni. A kollégákkal már nem lesz ilyen gyors az eredmény.
Egy gondnokság munkaügyén dolgozom, a munkavállaláshoz, és végzéshez, munkaviszony-megszűnéshez kapcsolódó szükséges papírmunka, rögzítések és rendezések, jogszabályok, rendelkezések, utasítások…A közmunkások felvétele illetve most a megszűnése is ide tartozik. Szóval papírhegyek…
Sokszor téma új kollégáim közt maga a közcélú program, illetve akik részt vettek benne általánosságban. Beszélgetés közben elfeledkeznek rólam, hogy én is az voltam, nincs még egy hete sem, majd észbe kapnak, hirtelen zavarba jönnek, mert nem tudják, hogy milyen érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Az a helyzet, hogy még én sem. De már formálódik bennem a beszámoló, szerintem holnap, vagy szombaton este meg is írom.
Most amúgy is fél kézzel írok, mert a cicám szokás szerint az ölembe fészkelte magát, és az egyik kezemet teljesen lefoglalta, jelentősen lelassítva az írás sebességét.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.