Az első bekezdés üzenet kedvenc unokaöcsémnek. Remélem, elolvassa.
Ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor a hegy megy…vagy fordítva? Nem is tudom. A pleisztocén korban állítólag volt egy László nap. Valószínűleg azért nem köszöntöttelek meg, vagyis ez úgy történt…aznap reggel megnéztem a naptárat és rá volt írva: László. Így a Lászlókat megköszöntöttem. A Lacákat nem. Majd pediglen éppen tegnap, hogy-hogy nem, leesett. Így utólag - még belefér a nyolc napba, attól függően, hogyan is határozzuk meg a NAP, mint olyan fogalmát-, szóval boldog LÁSZLÓ napot kívánok a Lacáknak is. És a 2015-ös és a biztonság kedvéért a 16-os naptárba a László alá odaírtam, hogy: Laca IS.
Ma csak könnyed gondolat-futamokat indítok, nem kezdek mélyebb témákba. Néha ilyen is kell.
Tegnap este Istennel beszélgettem. Illetve a nem létezővel. Még pontosabban a lehető leghatalmasabb, ám „nem-tudom-hogy-létezel-e” erővel. És persze már megint”illetve”, de nem is beszélgettem, hanem csak elkezdtem a beszélgetést- inkább beszélést-, amikor hirtelen kívülről megláttam, milyen nevetséges is ez a szituáció. Merthogy mi értelme is van beszélni valakihez, aki úgyis tudja, mit akarsz mondani? Ezért, ha a gondolataimat kihangosítottam volna, ez hallatszott volna:
- Istenem, szeretném, ha segítenél abban….De hiszen tudod!
És inkább bevágtam a szunyát. Isten meg majd elbeszélget magával.
Amúgy, lehet, hogy létezik. Csak éppen nem segít. Végül is ő az Isten, ezt is jogában áll megtenni. Illetve NEM megtenni.
Ma elég cinikus hangulatban vagyok. Társadalmunkban is azt szeretem, hogy végtelenül logikus, és nincs benne semmi ellentmondás. Például abban sincs, hogy nádszálvékony, karcsú leányok jégkrémet reklámoznak. Azt hihetnénk, hogy ez egy fogyókúra reklám. De nem, a fogyókúra reklám ezután jön. Közvetlenül az után a műsor után következik, amiben kövér hölgyek fejét beszélik tele azzal, hogy fogadják el így magukat. Hogy mondod? Ja?! Neeem, nem. Aki megmagyarázza nekik, hogy el kell fogadniuk a testüket, az maga nem kövér. Nádszálkarcsú, mert vigyáz az alakjára, nehogy elhízzon.
A másik, ami végtelenül egyértelmű: a közmunkások. Mert mi is a helyzet velük? Ők munkanélküliek voltak, mert nincs munka. Munkanélküliség van. Tehát a közmunkás az, aki azt a munkát végzi el, ami nem létezik. És örülnie kell-muszáj neki-, hogy a semmiért fizetnek. Na azért megélni nem lehet belőle… bár lehet próbálkozni… Érdekes módon ez a fajta munkanélküliség magasabb szinten is működik. Vezető beosztású emberek is pont ugyanazt csinálják, csak abból jó pár ember meg tudna élni. Legalább pár száz évig…
És az a legmegnyugtatóbb, hogy bennünket, egyszerű embereket nem is próbálnak meg hülyének nézni. Nem próbálnak…
Végül a kedvenc témám az állatok: Egy felismerés. A tyúkoknál a kotkodácsolás ugyanúgy működhet fiziológiailag, mint nálunk embereknél a csuklás. A különbség egyben a hasonlóság is: Ők akkor kezdik, ha megijednek, mi meg akkor hagyjuk abba…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.